10Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. (Zsolt 86,13;88,6.7;116,8.9; Csel 2,31; Ésa 53,10-12) 4Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszsződ és botod, azok vigasztalnak engem. (Zsolt 3,6.7;49,16;86,13) 20A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket. (Zsolt 18,1.19.44;49,16;80,13) 21Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz és megvigasztalsz engem. 13Miért rontottad el annak gyepűit, hogy szaggathassa minden járókelő? (Ésa 5,1-7)